Alfred de Musset: Szomorúság

Erőm s életem semmivé lett,
s kedv s jóbarát mind elhagyott;
még büszkeségem is halott,
mely biztatott, zsenimnek éljek.

Az Igazság csak áltatott.
Azt hittem, hogy baráti lélek,
de megismertem és enyém lett,
s már undorodva hagytam ott.

És mégis örök az Igazság,
s ki nélküle él, sorsa vakság,
semmit sem ért az ég alatt.

Az Isten szól, választ kell adjak.
Egyetlen vigaszom maradt csak,
hogy sírni tudtam néhanap.

/Ford.: Szegzárdy-Csengery József/