Gérard de Nerval: Fasor a Luxembourg-kertben

Eltűnt a fürge ifju lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál,
s új refrén szája szögletén.

Talán e lány szíve felelne
szívemre még s már semmi más,
csak rebbenő szeme lehetne
éjem sötétjén villanás.

De nem - az ifjúságnak vége...
Isten veled, te röpke fény -
leány és illat, égi béke...
eltűnik - visszaint felém!

/Ford.: Radnóti Miklós/