Gyóni Géza: Szomorúság

Énhozzám is beköszöntött
Az első víg napsugár,
Kíváncsi tán, hogy mit csinál
Ez a fakó, bús madár.

Fényt derít a szürkeségbe,
Csillog, villog, csalogat -
Úgy szeretné földerítni
Búbánatos arcomat.

Maradj csak kint, jó napsugár,
Hirdesd másnak a tavaszt -
Bús szívembe ragyogásod
Jókedve már nem fakaszt.

Elkomorul a kis sugár,
Rezeg, rezeg kínosan -
És a függöny nyílásán át
Szomorúan eloson.

Aztán újra rám borul a
Fojtó, árnyas szürkeség -
És a tavaszt úgy várom már,
Mint aggastyán a mesét...