Robert Browning: A Piszga hegyén

I

Az élet bálja lenn,
Én nézem innét,
Tárul oly meztelen,
Aligha hinnéd!
Sima kecs, durvaság,
Fény, szenny - de végül
Szépség és csúnyaság
Mind összebékül.

II

Bonthatlan rend szerint,
Mint húg fivérrel,
Járnak karöltve mind,
Egyik se tér el.
Minden adok-s-veszek.
Jó rosszra vágyik,
Vígság búért eped,
Menny poklot áhít.

III

Mi legyen mért, s milyen?
Bolond törekszik!
Nem lesz más semmi sem,
Mint volt eleddig.
"Így van és így helyes!"
Bölcs türelemmel:
Szép-csúf a föld - vegyes
A léted, ember!

IV

Az ember balga, bölcs,
Gyűlöl és kedvel,
Kezes és csökönyös,
De mind helyet lel.
Mézzel kevert epe -
Az élet ott van,
S én látom látva - de
Már félhalottan!

/Ford.: Tótfalusi István/