Katona József: Menedék

Itt - hol a Tér bús homályán
az örök éj képesül,
s a Fák alig ingó gallyán
egy-egy alvó madár ül:

itt ölellek által téged
boldogságom sírhalma,
hová szebben reményit véged
gördíté a Sors-alma.

Itt - hol éltem örömeit
minden bokron találám,
s a Teremtés kellemeit
egy kis hangyán csodálám:

Haj! itt kell hát elszórt hajjal
lerogynom ez oszlopnál,
mellyet egy kis Búsfűz zajjal
pompásit a pataknál?!