Kazinczy Klára: A csapodár madárhoz

Elmehetsz drága madár,
Nékem sem kell csapodár:
Rút a férjfi ha szeles,
Szebb a szelíd szerelmes,
Szelídség a szépséggel
Egy jó szív a hívséggel:
Együtt szép tulajdonság,
Velek bírni boldogság.

Oh te ezt nem esmérted,
Mégis szívemet kérted,
S elrablád ezt hirtelen,
Óh hitszegő hívtelen.
Szépségem nem kémélted
Rózsáimat letépted:
Csapodár, kéméletlen
Szívű csalárd, kegyetlen.

Rabbá tetted szívemet,
Elvetted víg kedvemet:
Bilincsek közé fűzted,
Ártatlan életemet.
Mindezen sok káromért,
Igaz szeretetemért:
Azt a jutalmat vettem,
Hogy megvetett lettem.

Fájós szívem legyúzöm,
Személyed nem üldözöm.
De többé szeretetem,
Reád nem vesztegetem.
Maradj tehát magadnak,
Ne tarts immár rabodnak;
Nem leszek érted Didó,
Bármit tegyen Cupidó.

Lássad hát drága madár,
Elég nagy e tündérvár:
Repülj benne szabadon,
Mind a vízig szárazon.
Kérdezd meg ott lelkedet,
Mért hagytad el hívedet:
Megcsípi majd a darázs,
Álhatatlan szívedet.

Én még most is sajnállak,
S midőn tőled elválok:
Szerelmed jeleiből,
Feuer-werket csinálok.