Robert Browning: Kétség

Még egyszer boldog lenni! - csak
Te segíts, őszi pára, nékem,
Te rejts el engem, gondjaimat
A fényár bőrpamlag-ölében!

Álmot? Nem, vigaszt - egy felleget épp
A vakító, túl tiszta napra:
Est balzsamát, csöppnyi tejét,
A Dél vizét hogy megzavarja.

Fátyol s ne lepel legyen tehát,
Rejtsen, ne rontson - hüvelyébe
E torz világ kétélü zaját,
Ha félálmom ködében elérne!

Legyen minden mindig ugyanaz!
Mert mi vett erőt a világon?
Künn: béke, csend, benn: nincs panasz,
Se vád, se vágy, bármi találjon.

Mi törhetett az előbb reám?
Álom? Nem, sokszorta valódibb.
Vízió? Hajdan ért nehány,
De mélázás rá nem hasonlít.

Talán emlék, más semmi...egy
Női kéz homlokomra tévedt,
Csókjának keresni helyet -
Igazság ez, s nincs nála mélyebb!

/Ford.: Tótfalusi István/