Virág Benedek: Daphnis keserve

Hasztalanúl biztatsz már engem, csalfa reménység!
Nem lehetek boldog: keserű lett nékem az élet!
Ti, kikelet gyönyörű zöldellő rétei! ti, kis
Kertemben sűrűn kifakadt sokféle virágok,
S kellemes árnyékot tartó fák! adjatok annak
Ti örömet, kinek a szívét nem erőlteti a bú,
És kinek a szemeit ne vérezi könyvei árja!

Ah megfosztottam, szívemnek ás fele, tőled,
Chlóe! kihervadtál kertem rózsája, s örökre!
Bánatimat, ha mikor búsítnák nyugtomat. Édes
Képzések! hajh! mely keserű gyötrelmeket adtok!
S meddig kínoztok! Te, kies nap! látom aludni
Inted az elfáradt embert: nem nyughatom én el.
Menj! majdan ha kijárt útadról visszajövendesz,
Itt Aphnist vagy sírva fogod, vagy halva találni!