2010. február 24., szerda

Mihail Lermontov: A koldus


Alamizsnát les - kuporog,
A szent kolostor kapujába.
Sápadt, tikkadt, gyomra korog,
Alig cipeli gyönge lába.

Falás kenyeret kér csupán,
Szemén kicsordul szenvedése
S valaki becsapja csunyán:
Követ nyom kinyújtott kezébe.

Szerelmed így szomjaztam, így
Keserű könnyel könyörögve
S szívem legtisztább vágyait
Igy csúfoltad meg mindörökre!

/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5