Az öreg arab halálos betegen feküdt sátorában. Az öreg érezte, hogy a kaszás halál mihamarább eljön érette és éppen ezért végrendelkezni akart. Régi szokás az emberek között, hogy a hátramaradottak a haldoklónak utolsó kívánságát teljesíteni szokták. Az öreg arab azt akarta, hogy halála után nyugság és békesség legyen a fiai között, miért is magához hívatta a fiúkat, hogy végrendelkezzék, hogy közölje velük utolsó kívánságát.
Az öreg arabnak három fia volt. Ali, Hasszán és Juszuf. Mikor mind a három megérkezett a haldokló apának betegágyához, az öreg arab felemelkedett fektéből és így szólt a három fiához:
- Édes fiaim! Úgy érzem, még csak nehány percig élek. Legnagyobb kincsem tizenhét paripám. A tizenhét lovat én még életemben el akarom közöttetek osztani, hogy halálom után az osztozkodás miatt közöttetek baj ne legyen. Hallgassatok hát ide: Ali! tied a lovak fele; neked Hasszán a lovak harmada jár; te pedig Juszuf elégedj meg a lovak kilencedével.
Az öreg arab nem bírt többet szólani. Az utolsó fájdalom meglepte és végzett vele.
A három fiú megsiratta az öreg arabot, eltemette és meggyászolta. Aztán nekiláttak osztozkodni a tizenhét lovon. De alig fogtak az osztozkodáshoz, hamarosan megakadtak.
„Engem a lovak fele illet" - mondotta Ali - „tehát kilenc ló az enyém."
- „Hogyis ne, - kiáltotta a másik kettő - tizenhétnek a fele nem kilenc, hanem nyolc. Te csak nyolc lovat kaphatsz."
- „Na, na! Így talán mégsem! - válaszolt Ali. - Csak talán nem ajándékozom nektek, ami engem illet. Ha tizenhétnek a fele nem kilenc, akkor nem is nyolc, hanem nyolc és fél."
- Jó - mondták a többiek - hát vedd az egyik lónak még a felét. Meglátjuk mit érsz egy lónak a felével.
Egymásra bámultak, mert nem tudtak egyebet tenni. Nem tudták kiokoskodni, hogyan lehessen tizenhét lovat úgy kettéosztani, hogy Alinak a fele jusson és mégse kellessen egy lovat kettéhasítani.
Vitatkoztak, veszekedtek; de nem jutottak eredményre. Egyik sem akart örökségből engedni és így nem tudtak sehogyan sem megegyezni.,
Végre annyiban mégis csak megállapodtak, hogy a kádi elé viszik a dolgot. Az arabok a bírót, aki igazságot tesz az emberek között, kádinak hívják. Az arab kádik bölcs emberek voltak, okosak, igazságszeretők és leleményesek.
A három fiú megjelent a bölcs kádi előtt és elmondották neki, hogy nem tudnak a tizenhét lovon apjuk kívánságához képest megosztozkodni.
Az öreg kádi sokáig gondolkozott a dolgon, aztán felráncolta bozontos szemöldökét és így szólt:
- Hát jó, segítsünk a bajon, de előbb ígérjétek meg, hogy belenyugosztok abba, hogy kivétel nélkül mindegyik valamivel többet kapjon, mint amennyi jár neki.
Ebbe mind a három fiú nagyon szívesen beleegyezett.
A kádi erre maga elé hozatta a tizenhét szép lovat. Mikor a tizenhét paripa ott cikázott, ott viháncolt az udvarán, a kádi a saját istállójából is kivezetett egy vén, fogatlan, csupa csont-bőr gebét és hozzácsapta a tizenhéthez.
- Nos - mondta a bölcs kádi - most már tizennyolc ló van itt együtt, most már osztozkodhattok.
- De nem úgy van ám kádi - mondotta Ali - nekem nem kell ez a tizennyolcadik vén gebe, én nem fogadom el.
- De nekem sem kell ám! - mondotta Hasszán.
- Én sem fogadom el - zsörtölődött Juszuf.
- Várjatok csak fiúk - válaszolt szelíden a kádi - nem akarom én reátok kényszeríteni ezt az öreg lovat, hiszen mindenki maga választja ki a részét és azt a lovat választja, amelyik éppen neki tetszik. Nos Ali, elsősorban is Te választasz! Neked a lovaknak fele jár. Tizennyolcnak pedig kilenc a fele.
És Ali kiválasztott kilenc szép lovat.
- Így! - mondotta a kádi. - Most pedig válassz Te fiam, Hasszán. Megboldogult atyád úgy kívánta, hogy Tied legyen a lovak harmada. Tizennyolcat ha három fele osztunk, hat az eredmény. Válassz ki tehát hat lovat.
És Hasszán is kiválasztott hat szép lovat.
- Nos - mondotta a kádi - már csak három ló áll itt az udvaron: két szép ló, meg az én vén lovam. Neked fiam a lovak kilencede jár. Tizennyolcnak kilencede pedig kettő. Vegyél Te is fiam két lovat.
És Juszuf is kiválasztott két szép lovat.
- No fiaim, most mindannyian ki vagytok elégítve. Mindegyikőtök megkapta a részét és senki sem kapta meg az én lovamat. Te kaptál kilencet, Te hatot, Te kettőt, ez összesen tizenhét. A tizennyolcadik lóra, amelyet egyikőtök sem akart elfogadni, lássátok, szükség sem volt - szólt a bölcs kádi és behajtotta lovát az istállóba.
A három testvér nem értette meg az osztozkodást. Sehogyan sem ment a fejükbe, hogy miért is nem tudtak ők békésen megosztozni a tizenhét lovon, mikor a kádi is csak tizenhét lovat osztott köztük széjjel és mégis mindegyikőjük pontosan megkapta a maga részét.,
Hát ti gyerekek, értitek-e, hogy is volt ez a nagy csalafintaság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése