Kiss József: Az élet

Fekete éjfélen kocogtatnak nálam
Fekete kámzsások úgy rémlik, hogy hárman.

Komorak, sötétek, szűkszavú legények,
Sorba sorakoznak, suttogva beszélnek

"Törvényt ülni küldtek - törvényt ülni jöttünk -
Akik hatalmasok fölötted, fölöttünk,

A nagy rejtelmesek, titkon selejtezők,
Felhőket úsztatók, titokzatos erők."

Közbevág az egyik keményen, szigorún:
"Koszorút gyüjtöttél s gond volt a koszorún."

Megszólal a másik:"KI nem vet, nem arat,
Életlen volt késed, lyukas a kanalad."

"Bölcseid akármit csevegnek, mesélnek,
Egy pillantás, nem több az egész élet.

Koplalni mi haszna! A napok lejárnak.
A Mák elmaradnak, mind Tegnappá válnak."

Körültekintek és kutatok, keresek,
Mint remélt légyotton felsült szerelmesek.

Keresek, kutatok, s hiába, nem lelem.
Hová lett, hová mult lepergett életem!