Ne űzzetek el e szent koporsótól,
Hisz aki benn nyugszik, nekem is anyám,
Lemondtam önként minden földi jóról,
De az anyámhoz jussom van talán.
Ne ordítsátok folyton a fülembe:
Te idegen, keress magadnak más odút,
A sír számomra itt van kiszemelve,
Síromhoz erre, itt vezet az út.
Ne halljam folyton e bősz riadalmat,
Az oktalan vád őrűlt zsivaját,
Egykor tapsoltatok, mit zengtem, a dalnak
S lantom másnak ma sem engedem át.
Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek
És tartom a jusst hozzá holtomig,
Míg újra magyarul nem zengnek a végek
És lantomon az utolsó hur el nem kopik.
Hisz aki benn nyugszik, nekem is anyám,
Lemondtam önként minden földi jóról,
De az anyámhoz jussom van talán.
Ne ordítsátok folyton a fülembe:
Te idegen, keress magadnak más odút,
A sír számomra itt van kiszemelve,
Síromhoz erre, itt vezet az út.
Ne halljam folyton e bősz riadalmat,
Az oktalan vád őrűlt zsivaját,
Egykor tapsoltatok, mit zengtem, a dalnak
S lantom másnak ma sem engedem át.
Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek
És tartom a jusst hozzá holtomig,
Míg újra magyarul nem zengnek a végek
És lantomon az utolsó hur el nem kopik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése