B. Radó Lili: Mikulás éjjelén…

December hó ötödikén,
Ha már kihunyt az esti fény
S a hó világit csak fehéren,
Mikor csendben, nyugalmas mélyen
Alszanak már az emberek
És minden fáradt kisgyerek,
-Ha jó, ha rossz, ha friss, ha lusta -
kitisztogatva a cipőjét
Az igazak álmát alussza,
Nincsen beszéd, se suttogás:
Nagy titokban, csendes éjben,
Telt kosárral a kezében,
Megjelenik a Mikulás.

Öreg keze halkan kopogtat,
Az ablakok se nyikorognak
S bár nem nyilnak ki senki másnak,
Szabad az út a Mikulásnak.

Ő megvizsgálja kinn előbb,
Hogy tiszták-e a kis cipők.
Lyukas papucskát, uj cipőket
S megsimogatja sorba őket.
Aztán az ablakon belép,
Felteszi a szemüvegét,
S – hiszitek-e, nem hiszitek? -
A sziveteket nézi meg.
Hogyha a vizsga sikerül,
Mikulás arra kiderül,
S van alma, füge, sok dió,
Ahol a gyermek szíve jó.

De hogyha rossz a kisgyerek,
Mikulás nem hoz egyebet:
Virgácsot kap az ablakába
A rossz fiu s a rossz leányka.

Lám, kisfiucskák, kisleányok,
Itt e meséből megtudjátok:
Nem baj, ha a cipőtök régi,
Mert a Mikulás, ha kopogtat,
Nem a cipőt, a szíveteket nézi.