Csermely Gyula: A jó Isten gyertyái

Tilinkós Matyi nagyon szerencsétlen, tehát szánalomra méltó kis fiu volt. Ötéves korában sulyos beteg lett és mind a két szemére megvakult: nem láthatta az eget és a napot, a holdat és a csillagokat sem láthatta. Minden, ami van, sötét és fekete volt előtte: a rétek zöldje, a mennyboltozat kéksége, a kalászok tengerének aranya és a hajnalhasadás és az estalkony pirja: mind egyformán fekete volt Tilinkós Matyika szemének. És éppen azért, mert vak volt, irni-olvasni sem tanithatták szegénykét: ugy nőtt fel tudatlanul, mint valami gyümölcsfa-csemete a kertben.

Tilinkósnak pedig azért hítták a kis fiut, mert volt neki egy tilinkója s azon reggeltől estig játszott. Többnyire bánatos nótákat, mert hogy szegényke vak volt, nagyon szerencsétlennek érezte magát, a szomoru lélek pedig nemigen kivánja a vig nótát.

Mikor hétéves lett, édesanyja egy vasárnap délelőtt a templomba vezette szentmisére s mikor Matyika meghallotta az orgonaszót, megkérdezte, hogy mi az, ami olyan szépen szól:

-         Orgona – felelte az anyja. S hogy megmagyarázza a vak gyermeknek az orgonát, azt mondta, hogy képzeljen el magának sok-sok tilinkót egymás mellett egy sorban. Ez az orgona és ez adja azt a szent zenét, amivel vasárnapon és ünnepnapon dicsőitik a jó Istent a hivők.

-         Hát hétköznapon miért nem szól az orgona? – kérdezte Matyika az anyjától. – Hiszen hétköznap is gondunkat viseli a jó Isten.

-         Hétköznapon azért nem szól, fiacskám, mert hétköznapon mindenki munkába megy és kora reggeltől késő alkonyatig dolgozik.

Matyika elgondolkozott ezen a válaszon és másnap reggel, mikor édesanyja munkába ment és ő egyedül maradt otthon a kis házban, elővette tilinkóját, letapogatózott a kertbe és vak két szemét az ég felé fordítva, így szólt magában, gyermeki szivében:

-         Édes jó Istenkém, ma hétköznap van és ma nem dicsőitenek téged orgonaszóval az emberek. Mert mindenki munkában van és dolgozik. De én nem dolgozok, mert nem látok, tehát megteszem én, hogy dicsőitlek a tilinkómmal, édes Uratyám. Fogadd az én tilinkószómat ugy, mintha templomi orgonaszó volna.

És Matyika megfujta a tilinkót és ugyanazt a szent zsoltáréneket fujta, amit előző nap a templomban hallott. És másnap is ugyanigy tett, harmadnap is és azt gondolta magában: hétköznap se maradj dicsőitő orgonaszó nélkül, te jó Isten.

Isten pedig meghallotta Matyika tilinkózását:

-         Ezért megjutalmazom azt a jó gyermeket, - gondolta és mingyárt odaszólt az angyalnak: - Jöszte csak.

Az angyal térdre borult.

-         Parancsolj a te legalázatosabb szolgádnak.

Isten erre odamutatott két gyertyára, amelyek trónusa mellett szinarany tartókban égtek és megparancsolta az angyalnak:

-         Fogd ezt a két égő gyertyát, szolgám és lassan, lépésről-lépésre, vidd le ahhoz a kis fiuhoz a földre, aki ott tilinkózik és engemet dicsőit. Tartsd a szeme elé a két gyertyát, azután pedig sietve visszajőjj.

Az angyal elindult a két gyertyával, lassan és lépésről-lépésre, ahogy megparancsolta neki az Isten és negyednap reggel Matyika ujjongva mondta:

-         Édesanyám, anyukám, mi történt? Már nem olyan fekete az éjszaka: mintha messze előttem lassacskán pirkadna a hajnal.

És ötödnap reggel:

-         Anyukám, édesanyám, mintha reggeledne itt körülöttem, ugy érzem.

Hatodnapra már leért az angyal a földre és ott járt a két gyertyával, ahol a nap kél, Matyi pedig, mikor kijött az udvarra, megint felkiáltott:

-         Édesanyám, mintha látnám a napot az égen. Még felhő mögött van a nap, de látom.

Másnap reggel már ott volt az angyal a Matyi ágya előtt és a szeme elé tartotta a két gyertyát, azután meg visszarepült az égbe, Matyi pedig, mikor felébredt, csak kiugrott az ágyból és odarohant az anyjához:

-         Anyukám, édesanyám, látlak! Látom a jóságos arcodat, az ablakot is látom, előtte a virágzó akácfát is és az embereket is látom, ahogy mennek a templomba, mert ma vasárnap van.

Matyika anyja térdre borult és ugy adott hálát az Istennek, hogy visszaadta fiának szemevilágát.

Az angyal pedig ekkor már az égben volt és visszatette a két gyertyát a jutalmazó jó Isten trónusa elé.