Harsányi Zsolt: Mikulás

Novotny úr középiskolai tanár. Mikulás előestéjén beszélget a feleségével. De közben dolgozatot javit.

-         Megvettem a holmit a gyerekeknek – mondja az asszony.

-         Miféle holmit?

-         - Holnap Szent Mikulás van.

-         - Szent Mikulás nincs. Szent Miklós van. Mikulás ennek a névnek elszlávosodott alakja, amelyet igy vettünk át a népszokással kapcsolatban. Szent Miklós a kisázsiai Myra város püspöke volt Diokléciánus császár idejében, aki megkinoztatta és börtönbe csukatta, de a következő császár, Konstantinus kiszabaditotta. Többféle legenda maradt fenn Szent Miklósról. Egyik szerint volt egy szegény ember, aki világgá akarta kergetni három lányát, mert nem tudta őket férjhezadni. Szent Miklós aztán csodát tett és hozományt varázsolt a lányok kosarába. A másik legenda szerint iszonyu nyomor volt a városban és a mészáros megölt három gyereket, hogy hus gyanánt kimérje őket. Innen ered, hogy ő a gyermekek védőszentje, viszont az előbbi legendából ered, hogy nevenapján ajándékot szokás adni a gyerekeknek. De még más is ered az egészből. Az ugynevezett gyermek-püspök. Tudod, mi az?

-          Nem.

-         Na látod. A középkorban minden országban, de kivált Angliában december hatodikán egy gyereket megválasztottak püspöknek két hétre. Egy kisfiut. Rendes püspöknek. Fölöltöztették püspöki ornátusba, püspöksüveget nyomtak a fejébe, kezébe pásztorbotot adtak és mindenféle parádés körmenetet csináltak vele. Egész csomó kisfiu kisérte, mind papi méltóságnak öltözve.

-         Jaj, de édesek lehettek.

-         Ne szakits félbe, fiam. Mások a Gergely-nappal hozzák összefüggésbe a dolgot. Németországban a középkorban ugy is hivták a püspökké választott kisfiu ünnepét, hogy Gregoriusfest. Elég volt, leülhetsz.

-         Tessék?

-         Ja, pardon, szórakozott voltam. Mit vettél a gyerekeknek?

-         Csokoládét meg virgácsot. Valami kis autót is szerettek volna, de az drága. Hanem valami fontosat akarok mondani. A gyerekek firtatják, hogy csakugyan maga a Mikulás jön-e ajándékot adni? Az a benyomásom, hogy kételkednek. Megmondjam nekik az igazat, vagy próbáljam még tartani az illuzióikat?

-         Csináld, fiam, ahogy akarod. Elég nekem az iskolában.

II.

Novotnyné lefekteti a gyerekeket. A cipőket már kitették az ablakba. Az ötéves Pista és a négyéves Feri már az ágyban vannak. Már imádkoztak. Novotnyné még igazit a paplanokon.

-         Mama – kérdi Feri, aki fiatalabb, de elevenebb – hoz autót a Mikulás?

-         Nem tudom, fiam. Majd reggel meglátod. Lehet, hogy hoz, de inkább lehet, hogy nem hoz, mert az autó drága játék.

-         Hát ő pénzért veszi?

-         Persze. Ő is pénzért veszi.

-         Mama, nem te vagy a Mikulás? Zoli azt mondta tegnap, mikor játszottunk, hogy a Mikulás nem is igaz.

-         Zoli rossz gyerek, ne hallgassatok rá. A Mikulás maga jön éjszaka az ablakhoz. A jó gyerekeknek többet hoz, a rossz gyerekeknek kevesebbet. Nagy baj, hogy a multkor elrontottátok a villanyvasalót.

-         Mink csak a szerkezetét akartuk nézni.

-         Jól van. Most aludjatok.

Novotnyné eloltja a lámpát.

III.

A gyerekek nem alusznak. Beszélgetnek a sötétben.

-         A mama azt hiszi, hogy én hülye vagyok. Mikulás, persze. Tavaly is meglestem a Jézuskánál. Nem is angyal csengetett, hanem Tóni bácsi elbujt az előszobában és pohárban kanállal csöngetett

-         Mit gondolsz, lesz kisautó?

-         Nem hiszem. Sajnálják a pénzt. De azért talán mégis vettek.

-         Ha vettek, akkor milyet vettek? Én olyan Mercedest szeretnék. Vagy Hispanot, az még szebb.

-         Eh, az mind vacak. Rolls-Royce, az igen.

-         De az ilyen kis autó magától megy? Vagy huzni kell?

-         Van, amelyikben szerkezet van. De az drága.

-         Vajjon vesznek?

A másik nem felel. Sötétség és hosszu csönd. Aztán mélyet sóhajtanak mind a ketten. Aztán elalszanak.