Babay József: Országuton

Egyedül áll viharban, hóban,
Veri a szél, a nap tűzi,
Hervadt, foszlott lombját a fának
A borus ősz redűzi.

Áll, áll némán az út porában,
Nem őrzi soha senki se,
És mégis olyan ünnepélyes,
Mint kővé meredt szentmise.

Bármily szegényes is: köszöntöd!
S ő bajba, bűnbe nem ereszt,
Pihenni hiv és megvigasztal:
A bús, utszéli, szent Kereszt…