Örök lámpák, szép
csillagok,
Ott fent az égi íven,
Oly áhitattal, szeretőn
Csüng rajtatok a szivem.
Ott fent az égi íven,
Oly áhitattal, szeretőn
Csüng rajtatok a szivem.
És mindig arra
gondolok:
Kik rég pihenni tértek,
Épily meghatva szögezék
Szemük a csillag-égnek.
Kik rég pihenni tértek,
Épily meghatva szögezék
Szemük a csillag-égnek.
Rájuk épugy
vigyáztatok,
Amint őrködtök énrám.
Tükrözik milljok holt szeme
Kék fényetekből mélán.
Amint őrködtök énrám.
Tükrözik milljok holt szeme
Kék fényetekből mélán.
Vigyáztok rájuk most
is még,
Bár mind rég sirgödörbe,
De fényetek hantjukra hull
Örökre, mindörökre.
Bár mind rég sirgödörbe,
De fényetek hantjukra hull
Örökre, mindörökre.
Ti őrzitek én sirom
is,
Ha majd pihenni mentem.
Ily nyugtatón, ily szeliden,
Ily édes, tiszta csendben.
Ha majd pihenni mentem.
Ily nyugtatón, ily szeliden,
Ily édes, tiszta csendben.
Szeretlek, nagy
csillagmező,
Vigasza szenvedőnek,
S csendes hantokra ráborulsz
Fénylő, szép szemfedőnek.
Vigasza szenvedőnek,
S csendes hantokra ráborulsz
Fénylő, szép szemfedőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése