Móra László: Árvák levele az égbe

Elmentél jó anyánk,
Már régen elmentél,
Pedig mi ötünket
De nagyon szerettél,
De sokszor öleltél..

Azóta minden nap
Hivunk, hivogatunk:
- Jó anyánk, jer közénk,
Könnyes a mi szavunk,
Mert nélküled vagyunk.

Amikor esténkint
Imánk elsuttogjuk,
Láthatatlan kezed
Anyánk, mi megfogjuk
S hosszan megcsókoljuk.

Azt hisszük ilyenkor,
Hogy beszélünk neked.
Azt hisszük ilyenkor,
Átöleli kezed
Mind az öt gyermeked.

S eltünik a könnyünk,
Mint fűről a harmat…
S amikor szemeink
Csendben letapadnak:
Lelked betakargat.

Álmodásba kezdünk…
Olyan szép az álmunk!
Kis asztalunk mellett
Téged is ott látunk,
S boldog kicsi házunk…

Szemed melegével
Imádságot mondasz,
Dolgos jobb kezeddel
Friss kenyeret osztasz.

Jó Anyánk, ilyenkor

Olyan szép az álmunk…
Mind előtted állunk
S ugy csókolunk, áldunk!