Pálosy Éva: Búcsúlakoma

A szél mind hidegebben fújt már és az este sokkal hamarább leszállt a földre, mint pár héttel előbb. Gólya Jeromosné megigazította fején legujabb divatu fejkötőjét és odaszólt szeretett férjének, Gólya Jeromos urnak:

-          Ugy látom, hamarosan utra kell kelnünk melegebb táj felé.

Jeromos úr ki sem vette szájából a pipáját, hanem csak a fejével bólintott igent.

-          De csak ugy szó nélkül nem kelhetünk utra – folytatta a megkezdett beszélgetést Gólyáné asszony. – Illik egy búcsúlakomát adnunk. Mondjuk egy búcsúvacsorát, amelyen a hölgyek estélyi ruhában jelennek meg, az urak pedig frakkban.

-          Tőlem – felelte nyugodtan Gólya úr és tovább pöfékelt.

Gólyáné asszony elküldte hát a meghivókat, amelyekre nagy betükkel volt rányomtatva, hogy kéretnek a hölgyek estélyi ruhában, az urak frakkban megjelenni.

A nagy vacsorát megelőző napon volt nagy sürgés-forgás Gólyáéknál. Sok vendégre számitottak. Hat szakácsnő és tiz kukta szorgoskodott a konyhán. Várták Sasékat s számukra finom báránypörköltet készitett Gólya Jeromosné. Bagolyéknak egeret sütöttek. Géméknek békát és vizisiklót rántottak. A kisebb vendégekről is gondoskodtak, de jóval kevesebb sulyt fektettek arra, hogy az ő kedvenc ételeik is asztalra kerüljenek.

Végre elérkezett a nagy pillanat. Este hat óra volt. Gólyáné asszony felvette fekete-fehér estélyi ruháját, feltüzte Páva Millitől kapott uszályát és várta a vendégeket. De hét óra lett, nyolc óra is elkövetkezett, és nem jött senki. Kilenc óra után behozták a vacsorát, és nem ült az asztalnál más a Gólya házaspáron kívül, minr Fecskéék és a Vörösbegy család.

Igaz, hogy fecskéék valamennyien frakkban voltak és a Vörösbegy családon is csak ugy feszült a gyönyörü tarka estélyi ruha, de azért Gólya Jeromosnénak ugyancsak hosszu volt az amugy is hosszu orra, akarom mondani a csőre.

A vacsorának tized részét sem tudták elkölteni és nagyon gyászos hangulatban üldögélt a társaság egy óra hosszat, azután szétoszlott.

Gólyáné másnap tudta csak meg, hogy miért nem jelentek meg diszes vacsoráján a többiek.

-          Hogy jöhettünk volna – mentegetőzött Sas úr a családja nevében -, hiszen nem volt estélyi ruhánk. Utcai szürkében pedig nem mertünk volna megjelenni.

-          Mi sem, mi sem – mondták Gémék és Bagolyék.

Igy maradt vendég nélkül Gólyáné asszony, amikor nagyon előkelő akart lenni.