Hosszú éjszaka, álomágy
ég és víz, csuda mély és lágy
csak az árnymezü csönd zeng szét
nesztelen álom- s árnyzenét.
Hosszú éjeken ott fölül
fénnyel festve vad árny terül.
Kurta éjeken itt alul
dallal töltve a csönd lapul. -
Tudjuk, csillagok és hegyek
künn lágy éjszaka fénylenek
s látatlan, csupa sejtelem,
átborzongnak a tengeren
s hallatlan, s eleven mégis
tőlük zeng a víz és ég is
lenn közelén s fenn, távolán
zeng, fény-élesen, árny-puhán.
/Ford.:
Babits Mihály/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése