Bíró András: A meggyfa alatt

Fölöttem lángol a nap,
ülök a meggyfa alatt,
kondul a déli harang -
napomból jaj, mi marad?

Délután marad s az est,
fölibém árnyakat fest,
elfutnom jaj, nem ereszt,
vállamon nehéz kereszt.

Nap süt, de érzem, az éj
megindult s ballag felém,
hold fénylik sötét fején
s tudom, hogy egyszer elér.

Kondul a déli harang,
ülök a meggyfa alatt
s villan a meggy pirosa:
ne add föl soha, soha!