Bíró András: Fenyőink

1.

Lucfenyő, fekete fenyő,
de lassan nő, de lassan nő!
Elszáll fölöttünk az idő,
mire megnő, mire felnő.

2.

Rügyeit nézd, a rügyeit,
amint nedvességgel telik!
Mily feszültség! Majd kipattan
most, ebben a pillanatban!

3.

A törzséből gyanta serken,
gyanta kúszik zöld erekben
és nő, egyre sebesebben -
a növesztő képzeletben.