Paul Verlaine: Mindigek itt a Sohák

Hallgasd, a szivattyu kint
hogy dudorász,
visong s fut a füttye, mint
vad nyávogás.
E díszlet óh be sivár,
örök Még nékem a Már!

Harangszó zeng – odaát -
s cellámba hull,
egy kis hasadékon át
szent Szalve gyúl.
Óh, várni, nyomorúság,
Mindigek itt a Sohák!

Óh, rémült álmodozás,
nagy sárga fal!
Mennyi únt zokogás,
vad s néma jaj!
Óh, szállásom be rideg,
Sohák ma a Mindigek!

Itt öl meg az epedés,
boldogtalan,
végrendelettelen és
gyiloktalan!
Végső gyász, nincs menedék,
Már lett már nékem a Még!

/Ford.: Szabó Lőrinc/