Dsida Jenő: Templomban

Csendes a templom,
Serceg a mécses,
Hófehér oltár
Virággal ékes:
Elébe térdel
Egy kicsi leányka,
Szívét betölti
Forró imája:

„Szegény anyácska
Nagyon beteg lett,
Hiába ülök
Az ágya mellett
S ápolom nappal,
Ápolom éjjel…
Nem is tudom, hogy
Mi lesz szegénnyel.

Azt mondják róla:
Nem soká várhat,
Itt hagy bennünket,
Szegény árvákat,
S felmegy Hozzád a
Csillagos égbe, -
Mondd, kis Jézuskám,
Ugyan mi végre?

Hiszen Te neked
Nincs rá szükséged,
Van jó anyácskád,
Ki szeret Téged,
Ki gondoz, ápol,
Ver puha ágyat…
Hagyd itt nekünk az
Édes anyánkat!”

A kis Jézuska
Szíve feldobban,
Arcán megértés
Szent tüze lobban,
Biztat, mosolyog, -
Mosolya édes.
Csendes a templom,
Serceg a mécses.