Eino Leino: Szeretlek

Benned szikrázó halmazban hever
sohasem rejtett virágok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel…
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel –

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

/Ford.: Képes Géza/