Gyökössy Endre: A tulokos tyukocska

Katicában volt egy beszédes, hizelgő, szorgalmas kis kendermagos tyukocskája. A kis kendermagost azért hivta Katica anyukája szorgalmasnak, mert mindennap tojt egy-egy friss tojást. Ő valóban bátran dudolhatta a legszebb tyuk-dalt:

Kot-kot, kotkodács,
Mindennapra egy tojás!

De ez a kendermagos ugy szerette a csöppöcske Katicát, hogy sose ment ki a kert alá kapirgálni a többi tyukkal: bent sétált az udvaron: mindig Katicát kisérgette, vele játszadozott, hol vállára szállt, hol ölébe ült. Bement vele a konyhába is. Be még a tiszta szobába is.

A kis kendermagos igy aztán megfigyelte, hogy minden reggel anyuka az ő tojáskáját hozta be a tojóból s azt főzte meg forró vizben, feltörte, beleöntötte egy kis pohárkába s Katicával megetette.

-          Jó a tojás, Katica?

-          Bizony jó, Tyukocska.

Igy ment ez hosszu ideig. Addig míg a kis kendermagos meg nem okosodott. Igy gondolkozott:

-          Hm. Ha olyan jó ez az én tojásom, miért nem eszem azt meg én magam? Megeszem. Meg bizony. Majd még másnak tojogatok olyan szorgalmasan.

S másnap reggel, amikor a tojóban megtojt a kis kendermagos, hegyes csőrével feltörte a friss tojást s ki is itta a tojás héjából egy cseppig a tojás sárgáját is, fehérjét is.

Anyuka hogy összecsapta a kezét, mikor a tojóban csak az üres tojáshéjat találta meg Igy volt ez másnap is, harmadnap is, tizszer is egymásután.

-          No megállj, adta kendermagos tyukocskája! Hát azt gondolod, hogy majd olyan tyukot etetek én, aki magának tojik? Hogy is ne!

S mi történt?

Hát csak az, hogy a legközelebbi vasárnapon tyukhuslevest főzött anyuka csigatésztával.

Igy járt a kis kendermagos. Kár volt neki ugy megokosodni!