Jacques Brel: Látni…

Látni, mint fagy a part,
S akarni víg tavaszt,
Látni száradt avart,
S maggal bevetni azt.

Látni húszéves lázban,
S akarni álmát, mit szőtt,
Látni részeget sárban,
S akarni szeretni őt.

Látni barrikád ormát,
S harcolni sosem félni,
Látni óvóheky romját,
S oda vissza nem térni.

Látni szürke külvárost,
S bíborszínt festeni,
Látni, ki arculvágott,
S mindent felejteni.

Látni, hogy jő a ránc,

S tagadni az időt,
Látni szerelmi lázt,
S égni, akárcsak ők.

Látni szomjúzó fát,
S forrás vizévé válni,
Látni: hajlik a nád,
S vállal melléje állni.

Ime, ez, amit látok,

S íme, ezt akarom,
Mióta téged látlak,
S akarlak oly nagyon.

/Ford.: Reményi Gyenes István/