Jacques Prévert: Két pici csiga

Két pici csiga elindult lassan
Házukon gyászlepel
Egy sárgult levélke halt meg
S temetni mentek el
Ment a két kis csiga
Bús ősz volt akkor még
De mire célhoz ért
Tavasz lett régesrég
Minden holt falevél
Tavasszal újra él
S így a két kis csiga
Hiába ért oda
Ám a kék ég alatt
Szólt a jó öreg nap
Csak üljetek le bátran
Pihenjetek kicsit,
Ha kedvetek van sörre
Vendégül látlak itt
Vagy busz is indul éppen
Egész Párizsig.
A szem amerre lát
Tiétek a világ
Én mondom hát
Vessétek le ezt a gyászruhát
A sötét szín elcsúfít
S a szem sötéten lát
A koporsó nem is szép
Ne viseld a színét
Viseld a magadét
A tavaszét, az életét
Ekkor lám a virág
Állatok és a fák
Mind nótázásba kezd
Ó, mily varázsos est
Így zengi a világ
Az élet himnuszát
A vadvirágok illatával
Részegít a nyár
És minden élő mámorában
Táncot jár.
És a két kis csiga
Elindul már haza
Vidáman boldogan
Oly csodás este van
Egy kicsit dülöngél
Mert a sör erős volt
De vigyáz majd fenn a Hold
S mindkettő célhoz ér.

/Ford.: Reményi Gyenes István/