Joó Katalin: Karácsony

Karácsonyra készültek a házban. A szép, nagy fenyőt talpig beborította a habfehér angyalhaj, ezüstös, aranyos dió, piros alma. Teteje a mennyezetet érte, ágain tarka gyertyák ültek. Most teszik a fa alá egyenként az ajándékokat: játékokat, könyveket a gyerekeknek, ruhát, cipőt apának, anyának, meleg kendőt nagyanyónak, tajtékpipát nagyapónak.

Karácsonyra készültek a kertben. A kis fenyő - alig két arasznyi - büszkén tartotta magasra a fejét, hiszen ez a nap az ő ünnepe, a fenyőfáé!

Lassan beesteledett...Csend volt, csak a magasban gomolyogtak barnán a felhők. A kis kerekeskút megborzongott.

- Megfagy bennem a víz, olyan hideg van! - csikorogta.

Az őszi avar alatt álmosan köhögött az ibolya:

- Elkelne már nagyon a hótakaró!

A kerti lugas is megrázkódott:

- Fázom - panaszolta halkan.

A szobában hirtelen világosság gyúlt. Meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit.

- Ott vannak, ott vannak! Az én fiaim! - intett ágával az almafa. - Nem hiába becézgettem, nevelgettem őket egész nyáron! Milyen szépek, milyen pirosak! Most ők díszítik a fenyőfát!

- És az enyémek, szomszédasszony? - nyújtózott a diófa. - Azok is ott vannak, aranyosak, ezüstösek? Milyen szépek!

- Ott a tálban pedig - suttogta halkan a szelíd szilvafa - az én első termésem, az én kis szilváim!

- Tessék még mondani, mi van odabent! - kérlelte őket a kis fenyő. - Még sok telet kell itt guggolnom, amíg olyan nagy leszek, hogy én is beláthatok az ablakon!

...Lágyan, nagy pelyhekben hullni kezdett a hó. Aztán csend lett, csak az ibolyák mocorogtak, még mélyebbre bújva a puha dunna alá. A kis kútra, a lugasra, s a fákra fehér kabátot, prémes sapkát borított Télapó. És a fák a meleg takaró alatt arról álmodtak, hogy jövőre még sokkal több alma, aranydió, aszaltszilva kerül a karácsonyfára. A kis fenyő pedig arról álmodott, hogy mindezt majd egyszer ő fogja az ágain hordozni...

/Forrás:"Tél csengői csengenek"/