Karin Jäckel: Télesti dal

A nap szemét lehunyta,
sötét a kerek ég,
csillagfénnyel behúzta
álmának függönyét.

A sündisznó a bokrok
meleg tövébe bú,
iszapban béka hortyog,
mókust rejt az odú.

Madár ág sűrűjében,
a jég alatt a hal
álmot sző rejtekében,
és mindent hó takar.

Te is ágyadban fekszek,
pillád ólomnehéz.
Az álom csöndbe’ felkel,
s minden zugba benéz.

A kályhából kifújja
a pislogó tüzet.
Jégcsaphideg az ujja,
nem fázik mégse meg.

/Ford.: Oláh János/