Lampérth Géza: Őszi estén

Nagyanyónak sötét a ruhája,
A haja meg fehér, mint a hó.
Ha leszáll az őszi est homálya:
Halkan csendül ajkáról a szó.

Letelepszik a nagy karosszékbe,
A kályhában duruzsol a láng.
Unokái körülveszik kérve:
„Mesélj, mesélj, édes nagyanyánk!”

És nagyanyó mesélget, mesélget…
És hallgatják a kis unokák.
S im, egyszerre angyalok, tündérek
Lepik el a csendes kis szobát…

Csengő édes hangon énekelnek,
Cirógatják a kicsinyeket.
Körbe lengnek, játszi táncra kelnek,
Virágokat szórnak, hintenek…

Lobog a tűz…kipiroslik fénye…
Cseng az ének és hull a virág…
Édes öröm nagyanyó szivébe,
A szoba egy kis tündérvilág!

Estharang szól…mese véget ére,
Lepihentek már a kicsinyek,
S álmukban nagyanyó jó szivére
Virágokat áldva hintenek…