Magyar anekdota: Egy szem gyöngy története

A pesti Úri utca egyik ékszerészi üzletébe 1878-ban egy kopott ruhájú zsidó állított be, elővéve egy papirosba takart valamit. Egyik segéde eltolta mellőle a bársonyszéket, nehogy rá találjon ülni. Ő azonban leült a másikba, és a papirosból kibontott egy kis fekete tárgyat.

-          Mit ér ez?

-          Sokat ér – felelte az ékszerész, miután megvizsgálta. – Et fekete gyöngy, a legnagyobb ritkaság. Ennek ugyan van egy kis hibája, törés van rajta, mivel valamikor be volt foglalva. De azért sokat ér. Hol vette?

-          Egy úr akarja nálam zálogba tenni. Mit érhet?

-          Magam sem tudom, mert nagy ritkaság.

-          Adhatok rá kétezer forintot?

-          Akár háromannyit.

    -          S megvenné ön?

-          Én nem, mert csak egy cég van a monarchiában, mely ezt képes lenne eladni, Bécsben, Biedermann udvari ékszerész.

 A gyöngyös ember eltávozott, s másnap Biedermann-nál volt. Ez röviden bánt vele, rendőrt hívatott és befogatta.

A fogolynak vallani kellett. Elmondta, hogy a neve Roth Izsák. Nagyváradon zálogüzlete van. Egy nap egy félreeső utcában egy földmíves ismerőse házából zajt hallott. Bement oda. A szegény Gyuri holmiját akarták árverelni húsz forint adótartozásban. Gyuri ekkor adta át neki a gyöngyöt, mint kedves emléket, hogy azért fizesse ki helyette az adót, s ő megtette.

A nagyváradi nyomozás igazolta az állításokat. Az a földmíves egykor a gróf Batthyány Lajos kedves szolgája volt, s a gróf kevéssel halála előtt neki ajándékozta melltűjét. Ő pedig később, midőn megszorult, az arany foglalatot levette róla s eladta: a gyöngyöt pedig, melyről azt hívé: mit sem ér, megtartotta emlékül.

Ez a gyöngy, mint kiderült, lopott jószág volt. Százötven évvel azelőtt ugyanis az angol korona három fekete gyöngyszemét kilopták. Ezek voltak az akkor ismert egyedüli fekete gyöngyök. Az angol kormány azóta hiába kerestette. Mikor az esetleg megkerítette ezt az egyet, az angol kormány rögtön beváltotta Roth Izsáktól húszezer forinton. Gróf Batthyányhoz mint került, senki sem tudta. Alkalmasint régiségárustól  vehette, s maga sem ismerte értékét, különben nem adta volna egy szolgálónak. A nagyváradi zsidót ez a gyöngy is úrrá tette.