Nazim Hikmet: Volt egy kékszemü óriás

 

Volt egy kékszemü óriás
s egy icipici nőt szeretett.
A nő álmaiban egy icipici ház
meg egy márványrajzszirmu, illatos
diszloncokkal szegett, napos
virághabos
kert lebegett.

 

Óriás volt az óriás szive,
s a keze olyan nagy dolgokra szabott,
hogy nem sikerült megépitenie
az icipici kéjlakot:
még kopogtatni se tudott
az icipici lány
márványrajzszirmu lonccal illatos
kertjének háza kapuján.

 

Volt egy kékszemü óriás
s egy icipici nőt szeretett.
És icipici volt a nő:
s ahogy az óriás mellett loholt a nő,
elfárasztotta a nagy út.
„Ég veled, lelkem nyugalmat kiván!” -
szólt a kékszemü óriásnak,
s egy gazdag törpe oldalán
belibbent diszloncos, napos,
virághabos
kertkapuján az icipici háznak.

 

S most már érti, hogy a kékszemü óriás
óriáshoz illő szerelmeinek
még sírjuk se lehet
ilyen márványrajzszirmu, illatos,
virághabos
loncok közt lapuló
icipici kis házikó.

 

/Ford.: Szabó Lőrinc/