Paul Verlaine: A próba múlik csöndesen

A próba múlik csöndesen,
kacagj a jövőbe, szivem.

Elvonultak a riadalmak,
könnyekig szomorú hatalmak.

Ne számolgasd a napokat,
óh lelkem: nem vársz már sokat.

Rém s lázkép elmarad mögöttem,
a keserű szókat megöltem.

Szemem, mely száműzöttje volt
s fájó parancsra bújdokolt,

és fülem, mely hangjának édes
aranyzengésére oly éhes,

és egész testem és szivem
hívja a szent napot, melyen

-          óh álom, tele drága gonddal! -
találkozom menyasszonyommal.

/Ford.: Szabó Lőrinc/