Nikola Vapcarov: Az idő elszáll

Az idő elszáll, vén leszek nagyon,
ha meg nem ölt a világ, ez a rohadt.
Itt leszek, ócska kalendáriom,
amelyet nyolcszáznegyven körül nyomtak.

Ahogy az apró iskolás lapoz,
s a könyvet hátul kezdi el az ábrán,
úgy vágyom én is álmodozni most,
a jövendőbe húz a színes ábránd.

S miért ne? Ábrándozni nem tilos!
Kék s áttetsző az álom, lángja könnyed.
S jobb, ha a kósza szellőt hajszolod,
mint ha csak ülsz, és hullatod a könnyed.

/Ford.: Kardos László/