Pákolitz István: Szél

Siri-súr, siri-súr,
a fa ága lekonyul,
erre hajlik, arra hajlik,
sudarában már aranylik
a levél,
fiúú, fiúú, fúj a szél.

Siri-súr, siri-súr,
kökénybokor alá túr,
dombon, ágon söpör végig,
kinyújtózik, föl az égig,
fifüfűű,
a kéményen befütyül.

Siri-súr, siri-súr,
mindenütt a szél az úr:
földre zúgva, égre kelve,
sűrű hófelhőt terelve
tekereg,
jól kisöpri az eget.