Pálosy Éva: A foghúzás

Elefánt Pucinak nagyon fájt a foga. Már három napja nem volt sem éjjele, sem nappala. Sem nem evett, sem nem aludt és amikor már nem birta tovább, átsétált Bagoly nénihez a szomszédba.

-          Mondja, lelkem, Bagoly néném, mit csináljak? – kérdezte nagyon halkan, mert nem mert hangosan beszélni. Ugyanis ha kinyitotta a száját, akkor bement a hideg levegő és olyankor még jobban fájt az odvas foga.

-          Sohase szenvedjen, kedves szomszéd uram! – vigasztalta Bagoly néni, - menjen csak el bátran a fogorvoshoz, majd az megszabaditja ettől a fájós szörnyetegtől.

-          De nem fáj nagyon? – kérdezte fogvacogva Elefánt Puci.

-          Nem fáj, dehogyis fáj! – erősködött Bagoly néni.

Elefánt Puci rászánta hát magát, hogy elmegy a fogorvoshoz. Mit tagadjuk, amikor odaérkezett a fogorvos ajtajába, legszivesebben visszafordult volna, de nem lehetett, mert a szobalány éppen akkor bocsátott ki egy másik beteget és nagy udvariasan betessékelte Elefánt urat.

Hamarosan rá is került a sor. A fogorvos kikopogtatta, hogy melyik az a haszontalan fájós fog és elővette a legnagyobb fogóját, hogy kihuzza.

Nekifeküdt egyszer, nekigyürkőzött kétszer…hiába minden. A fogó eltörött, a fogorvos karja kimerült, de a fog az állt helyén rendületlenül. Már bejött a fogorvos fivére is, az is huzta, azután a nagy erőlködésre megjelent a szobában a felesége, az is segitett. Végül a szobalány is nekifeküdt. Már négyen huzták volna, de a fog meg sem mozdult. Olyan szilárdan állt, mint Nándorfehérvár vára, amikor Hunyadi János a török ellen védelmezte.

Ekkor a fogorvos feleségének egy jó gondolata támadt.

-          Az lenne a legjobb, - mondta – ha ugy próbálnák kihuzni Elefánt úr fogát, mint valamikor a gyerekekét szokták. Rákötnénk egy madzagot és odakötnénk az ajtóhoz. Azután becsapnánk az ajtót és a fog kirepülne a helyéből.

-          Nagyszerű gondolat! – lelkesedett a fogorvos, a fivére, sőt még a szobaleány is.

Kerestek csakhamar egy jó hajóvontató kötelet, rákötötték Elefánt úr fájós fogára, a kötél másik végét pedig odakötözték a ház kapujához. Amikor készen voltak, nagy hirtelen bevágták a kaput…és…és a fog a helyén maradt, hanem a kapu az kifordult a sarkából és majdnem agyonütötte a fogorvost, a feleségét, a fivérét meg a szobaleányt is.

Most már nem tudtak kisütni semmi okosat, lemondtak hát arról, hogy kihuzzák Elefánt úr fogát, de ennek Elefánt úr örült a legjobban, mert ugy érezte, hogy a fogfájás semmi ahhoz képest, ha az embernek a fogát akarják kihuzni.

Azóta sem ment fogorvoshoz.