Paul Verlaine: Hangfogóval

A sok nyugodt, magas ág
félhomálya körülönt,
szerelmünk itassa át
mindörökre ez a csönd.

Szivünk, lelkünk, izgatott
testünk összes vágyait
fenyők, cserjék meghatott
békéje feloldja itt.

Félig hunyd be szemed és
karod kulcsold kebleden,
szíved alszik, szenvedés
benne többet ne legyen.

Tanítson minket a szél,
leckéje oly egyszerű,
tőle szoknyád szélénél
fodrozódni kezd a fű.

S ha sötét tölgyek alól
ránkborul a komoly est,
bánatunknak szava szól:
a csalogány dalba kezd.

/Ford.: Justus Pál/