Paul Verlaine: Három királyok

Arany, tömjén, mirrha ma
nem oly kedves az imádott
drága Szemnek, mint ama
felkínált szerény ajándok,
és a jámbor óhajok
láttán szebben mosolyog.

Napkeleti Bölcsek útját
kedveli az Úr, igaz.
Adományukat ha nyújtják,
megbecsült lesz mindig az:
de a bűnös, aki megtér,
több számára kincseiknél.

A legelső tisztelet
oly magasztos versenyében,
ha egy nyomorult rebeg
hő imát, Jézusnak éppen
az a kedves, s őt különb
ország várja odafönt.

Pásztorokat költögetnek,
angyalok, arkangyalok,
jó szándékú embereknek
himnuszuk reményt adott,
s kitűzik a tiszta égnek
csillagát, a csodaszépet…

Koldus, gazdag, porszemek
legyünk, eléd hullva, Mester,
büszkeségünk szent neved!
Szemed tieidre ismer,
s fölmagasztaltatnak ők,
dús, koldus, minden hivők.

/Ford.: Kálnoky László/