Paul Verlaine: Nem tudom, miért

Nem tudom, miért
száll bús szellemem
bolond s vad szárnyakon által a tengeren.
A zúgó vizen
szívem szárnya véd
mindent, ami nékem kedves. Ó, miért, miért?

Mélabús sirályként szálldogálva
jár a hullámok nyomában elmém,
friss szelekkel ringatózva, lengén:
és lecsap, ha kél a víz dagálya,
mélabús sirályként szálldogálva.

Szabadságtól és
naptól részegen:
ösztöne vezérli, és útja végtelen.
Hullám-szirteken
nyári szélverés
szelíd ölébe hull s langy félálomba vész.

Néha úgy rikoltoz bánatába’,
hogy a révész, messze, összerezzen:
majd testét a szélre bízva lebben
és aláhull, szárnyait lezárva,
s újra fölszáll és rí bánatába’!

Nem tudom, miért
száll bús szellemem
bolond s vad szárnyakon által a tengeren.
A zúgó vizen
szívem szárnya véd
mindent, ami nékem kedves. Ó, miért, miért?

/Ford.: Garai Gábor/