Reményik Sándor: Így kellene

Angyal-könnyedén, tündér-könnyedén
Ül meg a dróton a fecskék raja.
Apró szemükben déli tengerek
Aranya vibrál, azúrja remeg,
S a téltelen táj távoli mámora.

Ők haza készülnek – mindég haza.

Köztük a borzasztó áram feszül,
Az ezer-voltos vak halál halad,
Ők ülnek rajta angyal-könnyedén:
Fél-bohémek és fél-zarándokok,
Vidám búcsúzók csudás csapata.

Szárnyuk az élet ütemét veri,
Halállal, földdel nincs kapcsolata.