Sántha Károly: Karácsony éjszakáján

 

Megnyilt a mennynek ajtaja,
S leszállt az Isten angyala
Az idők teljességiben,
S Betlehem fölött megpihen.
Kiért a szentek szíve vágyban égett,
Kiről próféták mondtak jósigéket,
A kit epedve várt egész világ,
Elküldte Isten egyszülött Fiát,
Hogy minden népnek megtartója lenne,
Kik hisznek s hiendők lesznek benne.
A régi épület, a mult,
Oszlopaiban megavult,
Le kell immár roskadnia,
Parancsol az Isten Fia
Uj ég és uj föld áll elő,
Alapja lészen uj erő,
Melytől minden teremtetett:
A véghetetlen szeretet.
Heródes, karod mit mivel?
Fegyvered őt nem éri el:
Világ, keresztfát mért faragsz?
A Golgotán hajt uj tavaszt:
Néró s ti gyilkos elleni
Mind-mind, nem árthattok neki:
Nincs az igazság soha veszve,
Minden időt tulél az eszme.
Hol Róma rengeteg hatalma?
Isteneivel hol Korint?
Hol Izrael szép birodalma?
Az Úr előtt leomla mind.
A hajnalcsillag fénye terjedez,
A földnek minden részén süt napunk,
Szívünk örömmel érte gerjedez,
Kitől világot s meleget kapunk.
Ember, széttörve szolgajármod’,
Mi szép, az Úr útjába’ járnod,
Merre az ég kegyelme von,
Választva a jót szabadon.
Ha lábad megbotolna tán,
Nehéz uton, kemény tusán,
S bünbánón öntöd könnyedet,
Angyalok örülnek veled.
Ha sírba szállnak kedvesid,
A hit még oda is besüt,
S gyógyul a seb, oszlik az éj,
Ez egy kis szócskától: remélj!

 

Légy áldott, szent karácsony éjszakája,
Te általad lőn szép e földi pálya.
Oh szálljatok le ujra, angyalok,
Dalotokon lelkem elandalog,
De szárnya a magasba felvisz:
Gloria Deo in excelsis,
S a földön itt, az ég alatt
Szent béke és jóakarat!