Szergej Jeszenyin: A kisded Jézus

 

Istenanya hívogat
cinkéket meg darvakat,
szólván:

 

„Gyertek, égben szárnyalók,
imádkozni szálljatok
hozzám!

 

Hajtsátok meg térdetek,
oldjátok a vétkeket,
gyertek!”

 

Ház küszöbén üldögélt,
tejbekását eddegélt
a gyermek.

 

Leszállt hozzá a cinke,
éhenkórász, kicsinyke,
megállott:

 

„Imádkoztam már sokat,
a térdem is hasogat,
látod!”

 

A daru meg krúgatja:
„Te vagy mindünk szent atyja,
etess hát!”

 

Az istenke letette,
velük mind megetette
a kását.

 

Aranyházból Mária
nézi, merre jár fia
az égen.

 

Küszöbön a kisgyerek
alamizsnát kéreget
éhen.

 

Istenanya hívogat
cinkéket meg darvakat,
mondván:

 

„ Útra kerekedjetek
hozzatok sok kenyeret
hozzám!”

 

Azok fölkerekedtek,
útban esők eredtek:
késnek.

 

Az istenke cibálja
édesanyját, hiába
éhes.

 

Szűzanya a mezőbe
kiszaladt az esőbe,
vár csak.

 

A mezőn csak szél lobog,
mint a ménes elrobog,
vágtat.

 

Küszöbön a kisgyerek
könnyet hullat, kesereg,
ó jaj!

 

Ahogy ott ül sírdogál,
arra száll egy nagy madár:
egy gólya.

 

Az istenkét vigyázva
piros csőrébe zárta,
vitte,

 

fenyő csúcsán végtére
szélben ringó fészkére
tette.

 

Hazafordult Mária,
nézte, merre jár fia -
eltűnt!

 

Kis batyuját kötögette,
messzi útra érette
indult.

 

Megy sokáig, mendegél,
fenyves sűrűjébe ér -
mit lát?

 

A fészekben kisfiát -
ott hempergett, tapsikált,
hintált.

 

Istenanya hívogat
cinkéket meg darvakat.
Szólt így:

 

„ Eztán kéregessetek,
magot szemezgessetek
holtig!

 

A szép fehér gólya meg,
ki fiammal hempereg,
táncol,

 

kisgyereket, örömre,
tegyen minden küszöbre
mától!”

 

/Ford.: Rab Zsuzsa/