Ujj Gyuláné: Karácsonyi sugarak

Tanitó úr az iskolában
Felszólitott egy gyereket:
-Mondd meg, fiacskám, -
szól szelíden, -
Mondd meg, hogy mi a Szeretet?

Feláll a gyermek és a szeme,
Mint a krajcár, oly kerek,
Nagy hévvel kezdi, de belesül:
-A szeretet…a szeretet…

-No, nem tudod? Hm. Hm.
Ejnye ni?
Olyan nehéz a felelet?
Akkor hát mondd meg, kis
fiacskám,
Hogy a Karácsony mi lehet?

Felderül most a gyermek arca:
Hogy a karácsony mi lehet?
Ez könnyü kérdés, erre aztán
könnyüszerrel megfelelek.

A két szemében százezernyi
Karácsonyfa gyertyája gyul…
Előtte a temérdek játék…
S keze már-már utána nyúl.

Tanitó úr csak nézi-nézi
Az átszellemült kis fiut
S karácsonyról sok régi emlék
Neki is az eszébe jut.

És elmerengnek mind a ketten,
A percek mulnak…csend honol,
S az egész osztály ott bolyong most
A mennyországban valahol.

Tanitó úr most összerezzen’.
-Nos hát, fiam…A felelet?
A gyerek álmodozva mondja:
A Karácsony a Szeretet.

-Helyes, fiam, jól megfeleltél! -
S leülteti a gyermeket.
Szelíden szól s beir egy egyest:
-A Karácsony a Szeretet!