Vályi Nagy Géza: Janika esete

Ugrifüles Janikának
Egyszer pajkos kedve támadt,
S a kertben hancurozott,
Ahol volt ám sok dolog…
Kertészfiuk locsolódtak,
Kertészlányok forgolódtak,
És irtották a gyomot…

A vén kertész reá szólott:
Jancsi! Nincs itt semmi dolgod!
Eriggy tovább, mert megraklak,
Nem látod, hogy láb alatt vagy?
Ha nem fogadod a szót,
Hozom a nagy locsolót…

(Meg se moccant a Jani.)
Ha nem hiszed, itt van ni!
Ugy bizony, kis fiam,
Itt a finom, friss zuhany.
És spriccelt a locsolóval,
Jani jajgatott fenszóval.
Csurgott a víz nyaka közé,
No, nem is volt kedve többé,
Csak szaladt, sirdogált,
S vitte irháját tovább…

Kertész bácsi kacagott:
Ejh, ne bőgj…nem lesz bajod!
Kár a viztől félned…kár,
Legalább megmosdottál!

Ugrifüles Janikának
Mikor egyszer kedve támadt,
Igy történt meg az eset:
Elázott Jani gyerek,
Pedig eső se esett…