Erdélyi József: Őszi hajnal

 

Őszi éjből lassan virrad,
borus az ég, nem is pirkad,
szellő támad, eső ered, -
éppen hozzám illő keret…

Őszülök és kopaszodok,
bizony már nem tavaszodok:
bizony már nem kamaszodok:
harminchárom éves vagyok.

Kettő hijján feleélet,
ha egy embert hetven illet:
de én annyit nem reméltem,
lehet máris sokat éltem…

Huszonkettő, - harminchárom…
ha már igy van, én nem bánom:
egyszer ugyis meg kell halnom, -
a száz évet nem sokallom!

Kezdek szépen hozzászokni.
Kár, hogy kezdek kopaszodni!
Most kéne csak kamaszodni!
Nem őszülni, - tavaszodni!...