Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
ott lakik a Mikulás -
Szél a szánja - mégse fázik,
úgy repül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
mintha dallal idehúznád,
s tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
rajta a varázs palást,
leshetsz reggelig magadban
mert ha eljön, láthatatlan.
Mert ha tudnád, hol lakik,
s odaérnél hajnalig,
jutnál mesebeli tájra -
elolvadna palotája.
Megriadna és tova-
röpítené fagylova,
a helyén meg, ide nézz csak,
sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
hadd suhogjon a palást,
jöjjön, jöjjön láthatatlan
éjszakákban és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,