Kicsiny gyermek
voltam még, amikor három angyal kopogtatott ablakomon. Három ragyogó fehér
angyal, akik karácsony éjszakáján szállottak le hozzám. Mindháromnak nagy,
ezüstös szárnya volt. Testüket arany virágokkal telehintett kék selyem köpeny
borította. A három angyal megtévesztésig hasonlított egymáshoz…
Ajándékaikat átvéve,
így szóltam hozzájuk:
- Kedves arkangyalok,
szívből köszönöm, hogy felkerestetek. Mondjátok csak testvérek vagytok-e, hogy
ennyire hasonlíttok egymásra?
- Eltaláltad…Testvérek
vagyunk – hangzott a felelet. – Testvérek vagyunk, mint ahogy az ég angyalai
mind testvérei egymásnak. A földön azonban sohasem láttuk, ismertük egymást.
- És mik voltatok ott
lenn a siralom völgyében?...
Az első közülük így
felelt:
- Földi életemben szép
ifjú voltam, s Flóriánnak hívtak. Havas utcán aggastyánnal találkoztam, aki fát
vitt a vállán, elvettem terhét és lakására vittem anélkül, hogy e szívességért
fizetséget kívántam volna. Az aggastyán megköszönte fáradtságomat és megáldott
engem. Ha nehéz munkában görnyedő embert láttam, felé nyújtottam segítő
kezemet, amivel nagy zavarba hoztam, mert nem tudta miként köszönje meg
előzékenységemet. Ha az utcán vagy erdőben könnyező asszonyra akadtam, aki
elvesztett tehenét, egyetlen vagyonát siratta, megvigasztaltam és nem nyugodtam
addig, míg az elveszett tehenet meg nem találtam. A szegény asszony is
megáldott engem. Isten áldását kérte rám a másvilágon jótettemért. És lőn!
Isten megjutalmazott, arkangyal vagyok.
A második angyal így
szólt:
- Én lenn a földön öreg
asszony voltam.
- Lehetséges volna,
hogy egy öreg, ráncos, púpos asszony angyallá változzék át?
- Semmi sem könnyebb
annál – felelt lágy hangon a második angyal. Mi csak lelkei vagyunk az
embereknek. A szép lelkek mind egyformák, bármilyenek is voltak odalenn a
földön. Mikor még, mint szegény öreg asszony éltem földi életemet, vízzel telt
korsómmal felüdítettem a szomjazó munkásembereket. Sohasem kérdeztem, rokonok,
barátok, vagy idegenek? Fizetséget nem kívántam tőlük sohasem. A gondjaimra
bízott beteg gyermekeknek szép mesét mondtam, amelyektől azok édes, boldog
álomba szenderültek. Virrasztottam elhagyottak felett, akiket senki sem
siratott. Elfelejtett sírokat virágokkal ékesítettem. Szeretettel ápoltam nehéz
sebesülteket, míg csak az erőm el nem hagyott és meg nem haltam. Halálom után
Isten magához szólított és szárnyakkal ékesített engem.
Végül a harmadik
angyal szólalt meg:
- Én földi életemben
közönséges… kutya voltam.
- Lehetetlen! –
kiáltottam és felugrottam helyemről. A kutya bármilyen nemes, hűséges és
értelmes állat is, angyallá nem változhatik át…
- Miért nem? – felelt az
angyal. – Hiszen nem csak az embereknek van lelkük. Isten mindenható szeretete
és kegyelme közülünk is megajándékozott néhányat azzal, amiben különben csak
emberek szoktak részesedni. Előtte a földi teremtmények mind egyformák.
Különbség csak annyi, hogy az egyik oldalon állnak a jó, a másikon a rossz
teremtmények.
Én a jó teremtmények
közé tartozom. Féltő gonddal őrködtem gazdám élete és vagyona fölött, jóllehet
ő a legrosszabb bánásmódban részesített. Később új gazdához kerültem, egy
pásztorhoz. Ott is rossz sorsom volt. Új gazdám állandóan vert és éheztetett.
Azért mégis hűséges voltam hozzá. Őriztem juhait. Egy alkalommal pedig
segítségére voltam, amikor farkasokkal és rablókkal kellett szembeszállani. A
tél beálltával sok embernek mentettem meg az életét azáltal, hogy felkutattam
az úton elfáradt, félig megfagyott embereket, és meleg leheletemmel új életre
keltettem. Sok gyermeket mentettem ki vízből. Köztük olyanokat is, akik azelőtt
kővel dobáltak meg. Végül megöregedve, megsüketülve és megvakulva, az éhségtől
a falvakon át űzve, egy útszéli kőrakáson kileheltem lelkemet. Amint láthatod,
Isten engem is a kiválasztottak közé emelt fel…
- Megérdemelted. Isten
igazságos cselekedetet művelt – feleltem, szemem könnyben úszott.
Aztán a három angyal
rám mosolygott, finom kezükkel puhán megérintették homlokom és tovarepültek. A
nagy, vakító fényben, amelyet maguk után hagytak, többé nem tudtam
megkülönböztetni őket, hogy közülük ki volt a szép ifjú, az öreg asszony és a
mindenkitől megveretett kutya. A három fehér angyal pedig szállott az ég felé.
/Ford.: Heltmann
Ervin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése