Weöres Sándor: Borzas galagonya ágán

Borzas galagonya ágán,
füttyent fülemüle, sármány.
Szálas jegenyefa végen,
Szellő kanyarog az égen.

Csillag süt a szederágra,
lassan jön a pásztor álma,
rezgő fű a fejealja,
nyáréj ege betakarja.

Árnyak sora ül a réten,
nyáj zsong be a faluvégen,
zúg-dong sűrű taj a fákon
békák dala kel az árkon.