Yang Dying Ch'in: Karácsony

Fénylő csillag fent ragyog,
s mélyen alszik Betlehem.
De tinéktek, pásztorok,
menny csodája megjelen...
Megrendülnek: angyalok
zengnek égi dallamot:
"Mind e világ hallja meg:
Krisztusunk megszületett!
Fent dicsőség. S béke, üdv
az embernek mindenütt!"

Fénylő csillag fent ragyog,
magányosan tündököl...
Jobb helyet Ő nem kapott,
s bölcső lett a jászolöl.
Távol volt a menny, ezért
vállalta e helycserét.
S kinek a menny: trónja, itt
a sorsunkban osztozik.
"Fent dicsőség. S béke, üdv
az embernek mindenütt!"

Fénylő csillag egykoron
vándoroló bölcseket
át a pusztaságokon
napkeletről vezetett.
Célba érve, térdre hull
mind a három, és az Úr
tőlük ajándékba kap
tömjént, mirhát, aranyat.
"Fent dicsőség. S béke, üdv
az embernek mindenütt!"

Isten s ember! Mekkora
szakadékon kész a híd!
Így most lelkünk Pásztora
nagy tűréssel várva, hív.
Tévelyegjek még tovább,
mikor szemem látva lát?
Jászol s Kereszt már mutat
(idejében!) célt s utat.
"Fent dicsőség. S béke, üdv
az embernek mindenütt!"

/Ford.: Szénási Sándor/